“Értékalapú hagyományátadásban gondolkodunk, ahol a lényeg a tudás és az élmény megosztása”

A Bartók-negyedben tavaly ősszel nyílt meg a Studio 103 közösségi alkotóműhely. Itt a városi nyüzsgésből kilépve lelassulhatunk, és egy formálódó közösségben különböző kézműves technikákat sajátíthatunk el, kerámiázást, linómetszést vagy akár fakanál készítést. A hely borkóstolókkal, valamint könyv- és filmklubbal is bekapcsolódik a kerület közösségi életébe. Az alapítóval, Csapody Mátéval a hely létrejöttének kezdeti kihívásairól, működéséről és jövőjéről beszélgettünk.

Hogyan indult a Studio 103 története, mivel foglalkoztok?

A Budapesti Műszaki Egyetemen tartok egy betonműhely kurzust, eredetileg ehhez kerestem egy külső helyszínt 2025 szeptemberében, ahol hetente tudtunk volna találkozni a hallgatókkal. Amikor először betértem a jelenlegi Studio 103-ba, éreztem, hogy nem csak a kurzusra járó néhány fővel szeretném megosztani a helyet. Arra vágytam, hogy egy közösségi alkotóteret hozhassak itt létre. Októberben egy teszthetet szerveztünk ingyenes workshopokkal, hogy lássuk, hogyan működik a tér a gyakorlatban. Majd egy nyitóbulival zártunk , ahova nagy örömünkre közel 100 ember eljött.

Azóta is főként workshopokat szervezünk: kerámia, linómetszés, nemezelés és a kínálat folyamatosan bővül. Emellett rendezünk kurzusokat és kerekasztal beszélgetéseket, valamint egy könyv- és filmklubot építészet és design tematikában. Szeretnénk minél több művész számára lehetőséget biztosítani, hogy kipróbálják magukat ebben a formában, és megmutathassák tudásukat egy inspiráló közegben.

A MOME-n végeztél építőművészként, megfordultál a filmiparban is, jelenleg a BME-n tanítasz. Milyen tapasztalatok vezettek a Studio 103 megalapításához? 

Mindig is szerettem volna egy közösségi teret létrehozni. Korábban ez az elképzelés inkább az építészethez kötődött, amihez máig kapcsolódom, jelenleg is tevékenykedem építészként. Eltöltöttem egy évet a filmiparban is, ami alatt rájöttem, hogy mi az, ami egyáltalán nem tesz boldoggá. Rosszul éreztem magam benne, nem tudtam fejlődni, nem éltem ki a kreativitásomat, úgy éreztem, be vagyok szorítva. Beláttam, hogy felesleges várni a lehetőségekre, magunknak kell megteremtenünk őket. Nem szabad beleragadnunk egy rossz helyzetbe. Ez indított el abba az irányba, hogy belevágjak valami újba, a Studio 103 létrehozásába.

Miért pont a Bartók-negyedre esett a választásod, amikor helyszínt kerestél? 

Siófokon nőttem fel, de gyerekkorom óta rendszeresen jártunk a XI. kerületbe. Mindig is szerettem volna itt élni, mert megfogott a környék, így később itt volt az első albérletem, majd itt vettünk lakást is. A jelenlegi helyszín keresésekor is az volt a legfőbb prioritás, hogy mindenképpen a XI. kerületben legyen. Következő lépcsőben az, hogy a Bartók-negyedben, és minél közelebb a Bartók Béla úthoz. Ugyanakkor elengedhetetlen volt számomra, hogy legyen egy fényes, utcafronti üzlethelyiségünk, nem szerettem volna alagsori teret. Most még nem vagyunk közvetlen a Bartók Béla út mellett, de szerethető, jól kihasználható helyünk van és a Bartók-negyedhez tartozunk.

Amikor kreatív projektekről gondolkodunk,különösen nehéz megtalálni az egyensúlyt a közösségi értékek és a pénzügyi realitás között. Nálatok mi a működési modell?

Az alapvető célunk az, hogy elérhető áron biztosítsunk kreatív kikapcsolódást. Sok helyen ezek a programok drágák, és leszűkül az a réteg, aki megengedheti magának. A kezdetektől egyéni vállalkozóként viszem a helyet, és ahhoz, hogy áremelés nélkül tudjunk fejlődni, inkább az alkalmak számát növeltük: heti két-három workshop helyett ma már öt-hatot tartunk. Persze az indulás anyagilag egyáltalán nem volt egyszerű, már maga a bérleti díj is meghaladta az eredeti keretemet. Itt jött be a képbe a közösségi erő: tudatosan kerestem az együttműködéseket. A nyitóeseményünk is egy hatalmas összefogás eredménye volt, közel húsz cég segített italokkal, süteménnyel vagy éppen pizzával. Hiszem, hogy előrelépni csak úgy lehet, ha merünk segítséget kérni és nyitni mások felé.

Mi motivál téged leginkább a Studio 103 működtetésében? 

Februárban 180-an, márciusban már 200-an látogattak el hozzánk, ami nagyon inspiráló visszajelzés számomra. Jó érzés ennyi kreatív emberrel együtt dolgozni és folyamatosan új arcokat megismerni. Azonban nem is csak szakmai oldalról izgalmas ez. Jó érzés leülni az itt lévők közé. Meghallgatjuk egymás történeteit, elnevetgélünk az alkotási folyamat során, kapcsolódunk egymáshoz. Közösséget, kapcsolatokat építünk és akár barátságokat kötünk.

Hogyan segíti ezt a Studio 103 a mindennapi működése során?

Nagyon sokan visszajárnak hozzánk, különböző társaságokkal jönnek, új embereket hoznak. A közelben vannak az egyetemek, kollégiumok, így gyakran átjárnak hozzánk a hallgatók is. Benéznek, beszélgetésbe elegyedünk, és utána ők is eljönnek egy workshopra.

A közösségépítés szempontjából fontos szerep jut a könyv- és filmklubnak, amit Design Dialogue címen indítottunk Molnár Dóri és Rajnai Laura vezetésével. Ők moderálják a beszélgetéseket egy-egy könyv, film vagy cikk alapján. Fiatalabb réteget szólítunk meg, egyetemistákat, friss diplomásokat vagy pályakezdőket. Nem egy frontális előadásra ülnek be, ahol nem mernek kérdezni, hanem egy elfogadó közösségbe. Itt a saját környezetükben tudnak tájékozódni a lehetőségekről, választ kaphatnak arra, hogy hogyan tudnak elindulni az életben, hogyan találhatnak munkát, mire kell figyelniük ezek során.

Rengeteg hagyományos technikával dolgoztok. Milyen értékeket képviselsz te és az alkotóműhely?

Mindenképpen törekszünk arra, hogy minőségi anyagokkal dolgozzunk. Próbáljuk az árainkat minél alacsonyabban tartani, de nem azon spórolunk, hogy jó eszközöket és anyagokat használjunk a workshopon. Célunk továbbá a sokszínűség; az, hogy különböző programok legyenek elérhetőek különböző embereknek, korosztályoknak. Szeretnénk, hogy mindenki megtalálja a számára kedves elfoglaltságot. Nemrég például kerámia klubot indítottunk neurodivergens felnőtteknek.

Igyekszünk a hagyományokat is újra közelebb hozni az emberekhez. Nem elsősorban a hagyományőrzés a lényeg, hanem az, hogy a régi értékeket és technikákat tovább örökítsük. Azokhoz is szólunk, akik gyerekkorukban már találkoztak ezekkel a módszerekkel, de szeretnék feleleveníteni élményeiket, újra kapcsolódni a tradíciókhoz. Egyfajta értékalapú hagyományátadásban gondolkodunk, ahol a lényeg a tudás és az élmény megosztása.

Hogyan kezdődik nálatok az együttműködés egy alkotóval?

Eleinte jellemzőbb volt, hogy én kerestem meg valakit, akár olyat, akit már ismertem innen-onnan, akár olyat, akiről még nem hallottam előtte. Mára már megfordult a helyzet, és inkább a művészek keresnek meg minket azzal, hogy szívesen jönnének hozzánk.

Igazából mindenre nyitottak vagyunk, alapvetően semmit sem szoktam elutasítani. Ugyanakkor fontos, hogy amit itt bemutatunk, az valódi értéket képviseljen, ne lehúzás legyen. Kizáró ok az, ha valaki például túl magas áron tartaná a workshopot, hiszen ez ellentmondana annak az alapelvünknek, hogy igyekszünk mindenki számára elérhetővé tenni a foglalkozásainkat.

Miben tudsz a művészek segítségére lenni?

Több módon is igyekszünk támogatni a fiatal alkotókat. Az egyik fő elem a Műcserélő program, amelyen keresztül tehetséges pályakezdő és egyetemista alkotóknak biztosítunk láthatóságot. Közösségimédia-felületeinken és a falainkon is megjelenítjük őket, illetve lehetőségük van arra, hogy workshopokat tartsanak nálunk. Decemberben adventi vásárt szerveztünk, ahol 33 tervező mutathatta be és árusíthatta egyedi, kézzel készült termékeit. 

Jelentős szerep jut a mentorprogramnak is, amelyben egyetemistákat és fiatal alkotókat segítünk abban, hogy ötleteiket prototípus vagy kis szériás szintig fejlesszék, valamint pályázatokon és díjkiírásokon is elinduljanak. Itt a fókusz elsősorban az építészeti és formatervezői területeken van.

Vannak még olyan program ötleteitek, amik eddig nem tudtak nálatok megvalósulni, de a kidolgozásuk már folyamatban van? 

Van egy hosszú listánk tele ötletekkel. Néhány esetben még csak kezdetleges ötleteink vannak, máshol már felvettük a kapcsolatot hozzáértő alkotókkal. Mielőtt meghirdetünk egy új foglalkozást, mindig kipróbáljuk és tökéletesítjük azt.

Mivel az alkotó támogatása különösen fontos számunkra, így a legtöbb workshopnál a szükséges eszközöket mi biztosítjuk, így nincsen extra kiadása a művésznek, a program vezetőjének. Ennél fogva az is meghatározó számunkra, hogy éppen milyen eszközökbe tudunk befektetni, hogyan tudjuk a beruházásainkat ütemezni.

Vannak már bevált, állandó programjaink, illetve kísérletezőbb workshopjaink, mint az ékszerkészítés, vagy a szervezés alatt álló üveg charm készítés. A grafikai workshopjainkat is tovább erősítjük. Jelenleg a linómetszés az a technika, amely a kezdetektől fogva stabilan jelen van és folyamatosan működik nálunk. Ezt egészítettük ki szitanyomással, gélprinttel és hidegtű technikával. Emellett azon dolgozunk, hogy RISO gépet is be tudjunk szerezni, amivel tovább bővíthetnénk a lehetőségeinket.

Melyek a legnépszerűbb programjaitok? 

Elejétől fogva kedvelt programunk a kerámiázás, mostanra hat alkotóval dolgozunk együtt, ők egymást cserélgetve heti kétszer is tartanak workshopot. Havonta kétszer nemezelést is szervezünk; hímzéssel és fakanál készítéssel is rendszeresen várjuk az érdeklődőket.

Mindemellett havonta egy tematikus, önismereti borkóstolót is tartunk, ez a Taste of Well-being. Az alkalmakat Balogh Blanka munka- és szervezet-szakpszichológus, pszichológiai jóllét szakértő, WSET L2 borszakértő vezeti, aki minden eseményen más-más témát dolgoz fel, például a kiégést, a határhúzást vagy a megújulást. A kóstoló során a borok történetein és karakterén keresztül közelítünk ezekhez a kérdésekhez, miközben a résztvevők gyakorlati eszközöket is kapnak saját jóllétük támogatásához.

Mi a víziód, hogyan képzeled el a Studio 103-at a jövőben?

A kezdeti jövőképemben erősebb szerepet kapott a workshopok mellett az építészeti és belsőépítészeti tervezés, formatervezés. Ez kicsit háttérbe került, de nem vetettem el. Jelenleg a rövid távú céljaim közt szerepel, hogy kibéreljem a szomszédos üzlethelyiséget, és tovább bővüljek egy tervezői tárgyakat árusító bolttal, illetve egy virágbolttal. A virágbolt nyitása régi vágyam. Áprilisban egy virágkötő képzést is elkezdek, így az sem kizárt, hogy a jövőben virágkötő workshopokkal is bővül a kínálat. Azt látom, hogy a legtöbb virágüzlet nem ismeri fel, hogy az emberek nem feltétlen nagy és drága virágcsokrokra vágynak. Szeretném, ha itt természetes lenne, hogy a vásárlók beugranak néhány szál virágért, papírba csomagolva hazaviszik, és akár egy borosüvegbe téve élvezik otthon.

Természetesen hosszabb távú terveim is vannak: a Bartók Béla úton található helyszínben gondolkodom, ahol a kerámia- és grafikai műhely mellett a boltnak is külön tere lehetne. Úgy érzem, valódi közösség formálódik a Studio 103 körül, és szeretném, ha a jövőben még nyitottabb és sokoldalúbb hellyé válhatnánk.

Oszd meg másokkal is!

AKTUALITÁSOK A NEGYEDBEN

Viseld a negyedet!

Észrevettétek már, hogy a Bartók-negyed arculatának szabálytalan alakzatai a helyi házak és terek körvonalai? Így egy-egy új mintában valójában újraalkotjuk a városunk. Már te is beszerezhetsz egyet magadnak a negyed és a Feszt’ arculatával díszített portékáinkből.

Bárka: 13 nemzetiség a Feneketlen-tó partján

Idén is egy különleges utazásra invitálunk a BÁRKA Fesztivállal, hogy egyetlen nap alatt járjuk be különböző népek zenéit, táncait, ízeit és hagyományait – mindezt a Feneketlen-tónál. Megünnepeljük a bennünk és velünk élő sokszínűséget: a bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán közösségek kultúráját.

Pályázz a láthatóságért! – hozz programot a Bartók Feszt’-re!

A városnak, amiben élünk, egy része láthatatlan. Észrevétlen munkák és emberek tartják mozgásban a társadalmat, hogy végül minden a helyére kerüljön. Hány olyan dolog mellett sétálunk el nap mint nap, ami valaki munkájának köszönhetően működik? Milyen közös feladatok oldódnak meg anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk őket? Tudatosítjuk-e, hogy hatalom által vezérelt, ideologikus kérdés, mit gondolunk természetesnek? Hogyan vált magától értetődővé, hogy vannak, akik többekért viselnek felelősséget, mint mások? A láthatatlanság nem véletlen. Struktúrák, beidegződések, érdekek, kényelmek, figyelmi vakfoltok tartják fenn. De mi történne, ha ezek a rendszerek egy nap leállnának? Az idei Bartók Feszt’-en arról igyekszünk gondolkodni, hogyan adhatunk formát az áttetszőségnek és szerepet a láthatatlanságnak.

Bartók-negyed arcai: Charaf Hassan

Charaf Hassan, a BME jelenlegi rektora már több mint negyven éve kötődik a Bartók-negyedhez: először diákként, majd lakosként, oktatóként, ma pedig az egyetem rektoraként. Számára az oktatás szolgálat, a diákok pedig a jövőt jelentik. Ahogy meséli is, annyi mindent kapott az elmúlt évtizedekben a BME-től, hogy minden nap motiválja, hogy ebből valamennyit visszaadhasson a közösbe. Köszönjük, hogy a BME évek óta partnerünk és helyszíne is a Bartók Feszt’-nek. Idén augusztus 29-én ismét együtt szervezünk, tervezünk és fesztiválozunk. Gyertek ti is és fesztezzetek velünk!