Közel jön a Duna

2010-es megalakulása óta a Vayo – Város és Folyó egyesület azért dolgozik, hogy közelebb hozza a Dunát a budapestiekhez, és megmutassa, mi mindenre alkalmas az a természeti erőforrás, amit Európa második legnagyobb folyója és annak partja jelent. Azóta számtalan program, vízparti köztér, rekreációs zöldfelület és érinthető Duna-szakasz fűződik a nevükhöz. Projektjeikről, terveikről az egyik alapítóval, Lohász Cilivel beszélgettünk Kosztolányi Dezső téri irodában.

Most, amikor leülünk beszélgetni, éppen pár nappal vagyunk túl az elmúlt tíz év legnagyobb dunai árvízének tetőzésén. Hogyan érintett ez benneteket, az őszi programjaitokat? Egyáltalán: hogy éltétek meg ezt a helyzetet?

Lohász Cili: Három budapesti helyszínen volt kint éppen installációnk vagy bútorunk, úgyhogy mind a háromban át kellett alakítanunk a teret. A rakparton, a pesti oldalon még két szeptemberi hétvégén lett volna programunk, azokat le kellett fújni, mert nem lehetett látni, mikorra húzódik vissza a víz. Viszont egy olyan programmal készültünk cserébe, ahol uszadékfagyűjtés volt, mert ilyenkor nagyon sok uszadékfa marad a Duna után, és abból készítünk valamilyen installációt, ami ott tud maradni a rakparton mementóként.

A Szilágyi Dezső tér magasságában lévő BKK-megálló pontonjára rögzített kosarunkat szerencsére nem vitte el az ár, sőt jobban lehetett látni. Ez a kosár a rendszeres vízminőségméréseink eredményét jelzi: ha kék, a vízminőség jó, ha sárga, akkor rossz. Egész nyáron mértünk, és még szeptemberben is kék volt a kosár. Az árvíz előtti hét esőzései és maga az ár persze rontott a vízminőségen. Október végéig mindenképpen folytatjuk a mintavételt, hogy dokumentálni tudjuk, hogyan áll vissza az árhullám levonulta után a vízminőség, hogyan tisztul a Duna.

Ez azért is figyelemre méltó, mert a Vayo egyik legfontosabb üzenete a Duna mentén élők számára az, hogy a Duna igenis fürödhető folyó lenne, és erre még mindig kevés a lehetőség Budapesten. Számomra az egyik legizgalmasabb most futó projektetek a régi folyami uszodáknak, az úgynevezett Duna-fürdőknek a fölélesztése.

LC: 1944-ig tizenegy ilyen folyami uszoda működött a belvárosban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a Szabadság hídtól a Margit hídig sorakoztak, volt külön női, férfi, és kicsit olyanok voltak, mint a kocsmák: mindegyiknek volt egy sajátos hangulata. A második világháború bombázásaiban tönkrementek ezek a Dunán lebegő faépületek, egyik sem maradt olyan állapotban, hogy tovább lehetett volna üzemeltetni. A város ugyan szerette volna helyreállítani ezeket, de fahiány volt, és iszonyú pénzt emésztett fel magának a városnak az újjáépítése, a hidak rendbetétele, nyilván nem a fürdőház volt a prioritás. Addig-addig húzódott a terv, amíg viszont az ipar meg a szennyvízcsatornáknak a Dunába eresztése miatt elromlott a vízminőség, 1973-ban be is tiltották a fürdést. Az elmúlt tizenöt évben viszont a szennyvíztisztító telepeknek és az EU-s előírásoknak köszönhetően elkezdett ismét megtisztulni a Duna, és gyakorlatilag már 2015-től olyan adatok vannak, hogy megint úszható. A Római-partnál már megvalósult a szabadstrand, és azt gondoljuk, a város most már felkészült arra, hogy újból megnyíljon egy dunai fauszoda is. Először prototípusban gondolkodunk, és ha az jól beilleszkedik a város életébe, több is telepíthető. Január 1-jétől ehhez már a jogi környezet is adott, a megépítésért indított petíciónkat pedig bárki aláírhatja. A minimálverziós uszodaépület nem kerülne sokba, Duna pedig itt van, a belvárosban van, könnyen megközelíthető, és a legnagyobb kánikulában sem melegszik 25 fok fölé.

Nagyon sok területen végeztek ehhez hasonló szemléletformáló munkát. Az újbudaiak legjobb értelemben a saját bőrükön is tapasztalhaják ezt az Árasztó-parton, ahol napozóágyak, grillezők, piknikasztalok várják a pihenni vágyókat már negyedik éve. Milyenek voltak az idei tapasztalataitok?

LC: Azt láttuk, hogy elképesztően népszerű lett ez a hely, minden hétvégén tömve volt bográcsozó, grillező emberekkel. Idén kihelyeztünk két árnyékolót is, de azt is észrevettük – és ez a legnagyobb siker –, hogy a használók maguk is elkezdték tovább építeni a teret. Ez egy teljesen nyitott terület, és a berendezett rész után van még egy körülbelül egy kilométeres hullámtér és maga a gát, ami tökéletes helyszínnek bizonyult egy-egy nagyobb hangfalnak, bulihelyszínnek. Ez persze ambivalens reakciókhoz vezetett: volt, aki örült, volt, akit viszont zavart a zene.

Mit terveztek a következő években ezen a területen, milyen fejlesztésre gondoltatok még?

LC: Mivel az volt a tapasztalatunk, hogy a legnagyobb kánikulában a látogatók egész a vízpartig leviszik a bútorokat, szeretnénk oda stabil, árvízbiztos elemeket telepíteni. Az pedig nemcsak az Árasztó-parthoz, hanem gyakorlatilag ez egész újbudai Duna-parthoz kapcsolódó terv, hogy innen az Árasztótól föl a Kopaszi-gátig van egy gyönyörű fás rész, ami nagyon elhagyatott. A Valyo hosszú távú terve, hogy ezt a vadregényes, most csak részben megközelíthető területet jobban bevonja a kerület életébe, bejárhatóvá, használhatóvá tegye mint árnyas, parkos, hűs szakaszt.

Idén nyárra elkészültek a pesti alsó rakpart látványtervei. Annak idején, 2015-ben a Vayo is készített egy tervpályázatot, most pedig a honlapotokon tettétek közzé a friss tervekkel kapcsolatos meglátásaitokat, és felhívtátok a figyelmet a kérdéses pontokra a zöldfelületek kialakításától a rekreációs lehetőségeken át egészen a párhuzamos kulturális fejlesztések fontosságáig. Kétségtelen a látványterveket szemlélve, hogy a munkátoknak mekkora hatása van, hiszen ti hívtátok fel először a figyelmet a rakparti viaduktok rehabilitálásának lehetőségére is.

LC: A Vayo a KÉK Kortárs Építészeti Központ és az Eutropian csapatával közösen 2022-ben nyitotta először újra az egyik ilyen viaduktot a 2-es villamos alatt. Ezeket a hatalmas helyiségeket, ahol korábban például vendéglő is működött, évtizedek óta nem látogathatja senki, „emberi tartózkodásra alkalmatlanná” nyilvánították őket az alacsony belmagasság és a villamos zaja miatt. Holott a használatuk legnagyobb akadálya az előttük futó autóforgalom. És bár a viaduktokat 1995-ben teljesen felújították, és épp a rakparti támfalhoz való csatlakozásuk és a villamossínek miatt folyamatosan karban is tartják őket, az újranyitásuk óriási infrastrukturális fejlesztést kíván. Áram, csatorna, víz bevezetése, természetesen a jövőbeli árvizekre való figyelemmel. Idén nagy tanulság volt, hogy hogyan lehet őket használni ezzel a fenyegetettséggel, mert tényleg az a valóság, hogy ha jön a víz, mindent el kell kapni és ki kell vinni. Szóval még az sincs, hogy fölteszed a felső polcra, mert ezeket a tereket a Duna egészen elárasztja. Ezt bele kell kalkulálni a működésbe. És nem az az irány, hogy ilyen védmű legyen, vagy olyan gátat húzzunk még elő: árvízkor meg kell hagyni a Dunának, hogy amennyire csak tud, terüljön szét. 

Vissza is érkeztünk az árvízhez és az élő, aktív Dunához.

LC: Nagyon érdekes, hogy nem sokkal azután, hogy 2010-ben megalakult a Valyo, jött a 2013-as nagy árvíz, és megnyitott több nagy vitát, például a Római-partit. A Valyo munkáját akkor nagyban segített az, hogy elképesztő mennyiségű embernek volt ugyanaz az élménye: hogy ott áll a hömpölygő Duna mellett, hogy ennyire közel jött a Duna. Utána sokkal könnyebb volt olyasféle kérdésekről beszélni, hogy miért akarunk a Duna-parton lenni. Hogy mit akarunk a Duna-parton csinálni, hogy mit akarunk a Duna-parton látni. Ennyit számít a személyes kapcsolódás. Ahogy most néztem hétvégén, a budapesti szupervédett szakaszon, itt a belvárosban nagyon sokan mentek ki megnézni azt az elképesztő látványt, és mindenki közel ment a folyóhoz, volt, aki meg is érintette. Ha nincs életet és javakat fenyegető helyzet, alapvetően nagyon pozitív élményként távozik ilyenkor a Duna.

Oszd meg másokkal is!

AKTUALITÁSOK A NEGYEDBEN

Történetek a Sárosfürdőről

November 28-án Saly Noémi irodalomtörténész, Budapest-történész előadásával folytatódik a Bartók-negyed krónikák programsorozat a B32-ben. A mai gyönyörű Gellért fürdő láttán senki nem gondol arra a jókora, nyitott gödörre Buda hajdani végvidékén, amelyben a város legszegényebbjei kezelgették fájós tagjaikat, mellettük pedig lesántult lovak bólogattak a meleg víz áldásait élvezve. Kalandozzunk kicsit a kevésbé dicső múltban: megérdemli a figyelmünket. Regisztráció: bartoknegyed@ujbudakozpont.hu

Légy te is ott!

A Bartók-negyed projektbemutatóin olyan kezdeményezésekbe szeretnénk betekintést adni nektek, amelyek társasházi közösségek és helyi vállalkozók ötletei mentén születtek meg. A Légy-ott! sorozat 20-án és 27-én várja a közösség iránt elkötelezett, kreatív, ötleteket kereső közönségét az Adaptérben.

A Bartók-negyed arcai: Temesi Apol

Videós sorozatunk legújabb arca Temesi Apol, aki a hazai gyapjúipari hulladék felhasználásával készít akusztikai burkolatokat, zengéscsillapítókat. Munkájába, negyedbeli műhelyének mindennapjaiba most te is betekinthetsz!

Helytörténeti séta a Kerület Napján

November 10-én tizenegy helyszínt bejárva ismerkedhetnek meg az érdeklődők a Kosztolányi Dezső tér és a Villányi út legjellemzőbb épületeivel, a tér és a Feneketlen-tó kialakulásával és a hozzájuk fűződő legendákkal Mika Edit helytörténeti sétáján. A program ingyenes, de regisztrációköteles: jelentkezesme@gmail.com. Gyülekezés: a Kosztolányi Dezső téren a Fitotéka előtti padnál 11.30-kor.